A tiszteletre méltó alvás

A várandós időszak egy egészen új életformát hozott a számomra, elkezdtek az érzékszerveim különös módon extra érzékenyek lenni. A szaglással kezdődött. A hálószobában is éreztem, ha a férjem a konyhában bekapcsolta a kávéfőzőt, bár még nem főtt a kávé, sőt, még ki sem vette a szekrényből, de már ott volt az orromban, a gyomromban az elviselhetetlen szag. Így volt ez számtalan akármicsodával is, mindent tudtam azonosítani szagról, illatról. A másik érzékszervem, ami szinte elviselhetetlenül szenzitív lett az a bőröm, a férjem már tudományos cikkeket olvasott arról, milyen sebességgel, intenzitással és nyomóerővel kell tökéletesen simogatni, mert minden túlzásnak éreztem. Leginkább a légcirógatást kedveltem, ami hasonló a léggitározáshoz – cirógatás érintés nélkül. No és a harmadik, ami extrán kikészített, az a hallás volt. Minden rezdülést, minden neszt el kezdtem hallani és a gyerekeim születésével ez csak fokozódott. Szépen lassan olyan lettem, mint egy vadászkutya, és ez a mai napig tart. Az érzékenységek, a kor előre haladtával csak gyűltek. Már nem iszom tejet, nem eszem tejterméket, glutént, puffadok sok mindentől, és elég egy pohár bor is, hogy másnap 5 évvel öregebbnek nézzek ki.

            A minap, egy falat kéksajtot ettem, annyira megkívántam, ahogy mindenki kente, ette, hogy nem tudtam ellenállni. Na lett is baj. Egész éjszaka hasmenésem, gyomorfájásom volt. Nem aludtam szinte semmit, másnap meg használhatatlan voltam. Egy ideje nagyon vigyázok mit eszem és mit iszom este, mert meghatározza az éjszakáimat. Milyen jó ilyenkor visszagondolni a szép időkre, amikor még csülkös pacal is lecsúszhatott este egy-két pohár vörösborral, és másnap nem úgy néztem ki, mint egy mosogatórongy.

            Sosem voltam az az ember, aki úgy aludt, mint a bunda, és a kor ezen csak rontott- bezzeg a húgom, Ő, hihetetlen jó alvó, nem számít gyerek, kor, körülmény. Gyakran mondogattam is, hogy éveket adnék az életemből, ha úgy tudnék aludni – leteszi a fejét, sőt, szerintem le sem teszi, már félúton a párna felé mélyen alszik. Elképesztő, és irigylésre méltó. Hogy a hiányosságomat vagy alkalmatlanságomat esetleg betegségemet – mert olyan is volt, aki azt mondta ez betegség - ellensúlyozzam, ismert emberek életében kutakodtam az alvási szokásaikkal kapcsolatban és egyszer valahol olvastam egy tök jó mondatot, amibe sokáig kapaszkodtam és az lett a pajzsom, az alvásomat kritizálókkal szemben– „az intelligens emberek nem úgy alszanak el, mint akit agyon vertek, hanem az ágyban átgondolják a napjukat, majd szépen álomba szenderülnek.” Jó kis lelki támogatás volt ez, de a gyakorlatban nem sokat segített. Mint ahogy számtalan más dolog sem, ami csak gyűlt, és gyűlt, és egyre csak rontott az alvásomon. Ilyen nehézségek sorakoztak az ágyam mellett: a férjem horkolása, a gyerekeim – amíg kicsik voltak nem aludtak túl sokat, ellenben korán keltek, most meg kamaszok és én azért nem alszom, mert aggódom. Sok évnyi szenvedés és önsanyargatás után, átgondoltam és átszerveztem az alvásomat, fizikai és mentális síkon is. Az első lépéssel külön hálószobába költöztem. Muszáj volt, mert a kialvatlanságtól leestem a lépcsőn, és ez volt az a pont, amikor döntenem kellett, továbbra is megyek a családi norma kánonnal és sanyargatom magam, vagy a sarkamra állok és egy kicsit önző leszek végre. Egyből persze nem lett sokkal jobb a helyzet, mert most meg a lelkiismeret furdalás gyötört, hogy elhagytam a hitvesi ágyat, és ezen csak rontott a család néhány nőtagjának a rosszallása és megjegyzése, hogy a házasoknak a rezgés miatt együtt kell aludni. Nos, ennek a szétköltözésnek sok éve, és sem a rezgésünkben, sem a szexuális életünkben nem esett csorba pár méter miatt, csupán én alszom jobban. A jobb alváshoz hozzá segített még néhány hasznos rituálé, és a megfelelően kialakított környezet.

Azért ma sem nevezném magam hétalvónak. A vadászkutya ösztön ma sem csillapodik, riasztóra nem nagyon van szükségünk éjszaka. Voltak mélypontok, sőt vannak is, az alvásommal kapcsolatban, mert közben elkezdődött a perimenopauza, majd a menopauza is eljött és én volt, hogy borzalmasakat aludtam, a külön szoba ellenére – produkáltam a tipikus menopauza tüneteket: hőhullám, szorongás, stressz, dühkitörés, légszomj, gyomorfájás, puffadás stb. Minden zavart, a hangok, a szagok, a fények, olyan voltam folyamatosan, mint egy felhúzott számszeríj, egyszerűen nem tudtam pihenni, és az egyik probléma erősítette a másikat. Ha nem aludtam ki magam, másnap ideges voltam és stresszes, a fáradtságtól dühös, meggondolatlan és elviselhetetlen az egész családdal, emiatt utáltam magamat és szorongtam, sokszor ettem, nassoltam és persze híztam. Nem volt kedvem semmihez.

Láttam, hogy rosszul mennek a dolgaim, de nem volt erőm megoldani, rend berakni. Az egyik borzalmas reggelen valahonnan mégis jött annyi erő, hogy a saját hajamnál fogva kihúztam magam ebből a spirálból. Szerencsém volt, persze segített az a sok- sok évnyi önismeret, és lelki tréning, amely megerősített, és technikákat tanított. A legfontosabb változás, az lett, hogy megtanultam az alvásomat tisztelni. Mert ez az egyik alappillére a jóllétemnek. Megtanultam, hogy mind a lelki, mind a testi folyamataimat az alvás nagyban befolyásolja, ezért tettem ezekért a folyamatokért.

• Rájöttem, hogy az én alvásom csak az enyém, és nem is engedek beleszólást. Úgy jó, ahogy nekem jó, ez nem egy közösségi tevékenység.

• Változtattam és változtatok, ha kell.

• Én sötétben és csendben szeretek aludni, ezért így alakítom a lehetőségeimet is.

• 11 óra előtt lefekszem, mert ha ezzel sokat csúszok, akkor nem csak fáradt leszek, de az emésztésemet is megborítja.

• 7 után már nem eszem, ha mégis, valami alkalomból, akkor tudom, nem számíthatok jó alvásra, és azt is tudom, ha itt kivettem belőle, másnap vissza kell tenni.

• Este már nem eszek nehezen emészthető dolgokat, viszont iszok egy csésze gyógyteát és vitaminokat is szedek, ami ellazít.

• Este sétálok egyet, vagy jógázom, de nagy intenzitású sportot nem végzek, mert az felpörget.

• Egy órával a lefekvés előtt már nem nézek monitort, olvasok, beszélgetek.

• Kiszellőztetem a szobámat, sőt, ha az idő engedi nyitott ablaknál alszom.

• Minden este elvégzek egy meditációs rituálét, amiben van légző gyakorlat, meditáció és ima. Nem kell hogy hosszú legyen, mert azt sosem tudtam tartani.

Amikor minden klappol, akkor előfordul, hogy nagyon jót alszom. Ha neked is hasonló problémák okoznak fejfájást, vagy szorongást, de nincs erőd megoldani, jól jön egy coach, aki segít megtalálni a számodra legideálisabb módot.